FORRÁS: http://www.metropol.hu/itthon/cikk/1239620-rekviem-szulejmanert

Hat hét egy sorozatfüggő életében hosszú idő. Már-már távkapcsolatnak számít a távkapcsolóval. Lerogyni a tévé elé, amikor kedvenc sorozatod kezdődik, rituális, áhítatos tevékenység. Gyorsan belátta ezt az RTL Klub is, Kolosi Péter programigazgató elnézést kért a kedvenc sorozatukért protestálóktól, és biztosította őket, hogy hamarosan folytatják a Szulejmánt és az összes, átmenetileg szünetelő sorozatot.

 

A folyt. köv. tudata egyfajta rendszert visz a hétköznapokba, van mihez igazodni. Antalóczy Tímea társadalomkutató szerint, aki számos tanulmányt írt arról, hogyan válik a néző észrevétlenül egy távoli univerzum lakójává. Egy sorozat olyan, mint a társas hajóút, ahová jegyet vált az ember, és útközben nem tud, de nem is akar kiszállni.

 

Általában ketten szoktak a sorozatokról szót ejteni: a társadalomkutató és a petíciót író néző. Mi, a többiek a jól bejáratott, cinikus mosollyal teszünk úgy, mintha nem tudnánk, ők ketten miről beszélnek. Pedig a nézettségi adatok makacs dolgok. A magyarok hetven százaléka néz több-kevesebb rendszerességgel valamilyen sorozatot, a 18–29 éves korosztálynál ez a szám 95 százalék. (Azért nem lehet egyszerű egy titkon Szulejmán-rajongó pedagógusnak leadni a mohácsi vészt. Törökül: Mohaç savasi).

 

A török sorozatok rázúdultak a világra, kitérni sem lehet előlük, a szereplők ott mosolyognak a reklámokban, bulvársajtóban. A történelmi szériák tarolnak a televíziós vásárokon. Egy idealizált Törökország történelmét ábrázolják, nincs bennük szex, csatajelenet, inkább személyes konfliktusok, méghozzá a melodramatikusabb fajtából, de nem annyira sematikusan, mint a latin-amerikai sorozatokban. Bárhol vetítik, a török sorozat a legnézettebb műsorok közé tartozik.

 

Vajon mit esznek a rajongók a tőlük térben és időben távoli karakterek mindennapjain? Dallaszológusok annak idején lázasan kutatták, mi lehet a sorozat példátlan népszerűségének oka a világ különböző pontjain, mondjuk a puritán Hollandiában, ahol a high-society életforma és a belőtt frizura nem örvend akkora népszerűségnek. A nézők mégis felfedezni véltek az epizódokban olyan emberi konfliktusokat, dilemmákat, amelyeket vissza tudtak forgatni a saját hétköznapjaikra.

 

A hétről hétre érkező epizódoknak nincs kezdetük, nincs végük, bármikor be lehet kapcsolódni. Ez a folyamatos hiperjelen a napi stressz kiszelepelésének igen is hatásos módja. Kedvenc sorozatunk közben lehet e-mailekre válaszolni, vasalni, dolgozatot javítani (sajnos nem lehet telefonálni, szerelmeskedni, veszekedni). A narratíva afféle Terra recognita: az „én is ismerem ezt az érzést” bensőséges világába vezet akkor is, ha az események térben és időben távol játszódnak.

 

Persze lehet azon vitatkozni különböző fórumokon, hogy a cinefil (megszállott filmrajongó), a sorozat- vagy szappanfüggő hol helyezkedik el a táplálékláncban, csak nem érdemes. A kamaszkorból kinőve civilizált ember nem beszél az idoljairól. Legfeljebb egy egészen halk kommentben örvendezik, amikor kedvenc sorozata újra indul: „A családtól, munka- és iskolatársaktól elbúcsúztam. Midseason break (évadok közti szünet) alatt találkozunk. Remélem, hiányzom majd nekik annyira, mint ők nekem.”