FORRÁS: http://www.orientpress.hu/122382

 

 

A mai Törökország igyekszik újra birtokába venni az Atatürk alatt eltemetett oszmán korszak hagyatékát. A nemzeti büszkeséget erősítő folyamatba illeszkedik bele a hazánkban is vetített Szulejmán c. filmsorozat. A háremtörténetre alapozott szappanopera kor- és valósághűségét számos kritika érte. A Rádió Orient műsorában Fodor Pál oszmanista mutatta be az Oszmán-dinasztia pompázatos évtizedét és a filmsorozat gyengeségeit.

 

A török népek történetével, nyelvével, kultúrájával és civilizációival foglalkozik a turkológia. A tudományág a 19. században született meg, majd később különböző népek szerint tovább differenciálódott. A Rádió Orient műsorában Fodor Pál történész elmondta, a turkológus a sztyeppei török nomád civilizációkra, míg az oszmanista az Oszmán Birodalom történetére fókuszál. „Atatürk korában a modern állam szakított az oszmán korszakkal, azt tartotta minden baj okozójának. A mai törökök igyekeznek újra birtokba venni történelmüket. Ebbe a folyamatba. a nemzeti büszkeség előtérbe hozásába illeszkedik bele a Szulejmán c. filmsorozat.”

 

Az Oszmán-dinasztia az 1300-as évektől egészen 1923-ig uralkodott a régióban. Az dinasztia az 1400-as évekre világbirodalmat hozott létre, senki sem kérdőjelezte meg legitimitását. Fodor Pál kiemelte, a stabilitás oka a testvérgyilkosság sajátságos öröklési rendje: az Allah által kiválasztott dinasztia férfitagjainak az uralkodó halála után bizonyítaniuk kell rátermettségüket, meg kell küzdeniük a hatalomért. Az Oszmán-dinasztia 10. uralkodójának történetét mutatja be a Törökországban és hazánkban is vetített Szulejmán c. filmsorozat. „A sorozattal kapcsolatban azonnal heves vita alakult ki. A szakértők leginkább a hárem megjelenítését és a ruhák korhűségét kritizálták. Egy háremtörténetre alapozott szappanoperáról beszélünk, ahol a történeti vonatkozások hiába hitelesek, a háttérbe szorulnak. A korabeli háremek életéről kevés információ van, így a történet kitaláció, a szereplők nagy része nem valódi” – a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója elmondta, a sorozat nem az Oszmán Birodalom portréja.

 

A korabeli emberek belső gondolatai és magánélete a feljegyzések hiányában homályos, mindössze következtetések révén ismerhető meg. A filmsorozat tudatos, előzékeny, gyöngéd és eltökélt politikusként mutatja be a szultánt, azonban ennek ellentmond Szulejmán politikája. Fodor kiemelte, az eltökéltség kevéssé lelhető fel a szultán fő politikai döntéseiben. A szakértő példaként a nyugati, Magyarországot érintő hódítás elhibázottságára, valamint a potenciális szövetséges Velence folyamatos támadásának helytelenségére mutatott rá. „Iszonyú pénzeket fordított a végvárrendszer fenntartására, eközben kicsúszott kezei közül a távolsági kereskedelem ellenőrzése. Nem tudta eldönteni, melyik területnek adjon prioritást. Állandó orientációs válsággal küzdött, amely a birodalom kimerülését okozta.”

 

A korabeli magánélet jellemzőit szétszór forrásokból lehet rekonstruálni. Szulejmán a többnejűség és az ágyasok tartásának hagyományába született bele. Fodor elmondta, az oszmán szultánok kezdetben politikai házasságokat kötöttek, majd áttértek az utódok rabnőkkel való nemzésére. Ezzel a lépéssel a 15. század végén beemelték az elitet a dinasztiába – egy nagyra nőtt szultáni háztartás irányította az udvart. Az oszmanista hozzátette, fokozatosan jelent meg az a szokás, amely egy ágyasnak egy gyermek szülését engedte meg. Ez a trónharcok és a testvérgyilkosság intézményének működéséhez volt szükséges. „A kialakult rendszert Hürrem bontotta meg. Szulejmán ágyasa az 1520-as években több gyermeket szült, majd felszabadítását követően a szultán feleségeként átköltözött az államigazgatás központját jelentő új szerájba. Ekkor indult meg a nők hangsúlyos politikai szerepvállalása, az asszonyok szultánsága.”

 

Szulejmán uralkodása alatt több alkalommal is felbukkan az augusztus 29-ei dátum. Az 1521-es évben ezen a napon foglalta el Nándorfehérvár várát, majd 1526-ban ekkor zajlott a mohácsi csata. Az első alkalmak még véletlenek voltak, azonban 1541-ben a budai vár elfoglalásának augusztus 29-re időzítése már tudatos tervezést mutat. „Az oszmánok tudtak a keresztények számára fontos dátumról, az első kettő megalázó esemény után tudatosan időzíthették a főváros elfoglalását.”

 

Az augusztus 29-ei dátum követése a szigetvári csatánál is felmerülhetett volna, azonban a végső oszmán győzelemre csak szeptemberben, Szulejmán halálát követően kerül sor. Fodor Pál elmondta, a szultán már betegen indult az új rohamra, majd a harcok közben elhunyt. A belső vezetés nem akarta megzavarni a katonákat, így eltitkolta Szulejmán halálát: a nevében írt parancsokat, megjátszotta jelenlétét. A katonáknak csak a győzelem után mondták el vezetőjük halálát.