A sorozat legszebb szerelmes versei:

"Magányosságom trónusa! Jólétem,szerelmem,holdfényem! Én legőszintébb barátom,bizalmasom,életem szerelme,szívem uralkodója! Legszebbek legszebbike! Tavaszom,boldogság arcú szerelmem,nappalom,drágaságom. Nevető rózsalevelem,virágom,édesem,egyetlenem,aki nem szomorít el ezen a világon. Én Isztambulom,karavánom,Anatóliám földje,Bagdadom,koraszánom! Gyönyörű hajú hölgyem,ívelt szemöldökű szerelmem,huncut szemű szeretőm! Mindig is dicsőíteni foglak. Én a meggyötört szívű szerelmes,akinek tele van a szeme könnyekkel...és mégis boldog vagyok!"

" Gyönyörűm,támaszom,álmom,bódító holdfényem, tavaszom,örömöm,napom,éjjeli boldogságom,kincsem szépségem,fényem,...mindenem Te vagy. Életem,jelenem,múltam,messzi jövendőm. Égető szerelmednek záloga.Egyetlenem.Szerelmem forrása. ,,

" Hürremem,egyetlenem,örömöm,vidámságom,estém hajnalom,holdam és csillagom,szenvedélyem. Előtted most épp a nap hajbókol. Elmém ura,parancsolóm,fényem,akaratom,végzetem szultánom,padisahom,emírem,egy egész világon a lelkem. ,,

"A madár ment volna tovább,de elszakadt,elmaradt társaitól.Párja akkor már messze szállt.Látod itt fázik,reszket a hideg télben.Bánatosan,mert nem lehet kedvesével.Arra gondol vajon mire jók a szárnyak,ha nem repítik szerelméhez.Majd arra gondol vajon ki akar szárnyat,ha szerelméhez már eljutott.Onnan miért repüljön tova,ha párja örökre mellette marad.Ne félj Szulejmán... utad neked itt nem ér véget.Szárnyaidat visszakapod még,hogy ott lehess hol szerelmed,hited vár,s az örök lét.Hanem tanuld meg most semmi nem lehet fontosabb,mint azoknak az élete kiknek szárnyakat egykor te adtál,hogy veled repüljenek a diadalig.Ne haljanak azért amiért te akár önmagadat is feláldoznád.Jelölj ki új utat nekik,mely talán hosszabb lesz,de lelkük vesztésével nem jár.Dönts Szulejmán.Dönts.Mielőtt madaraid elszakadnának társaiktól.Vezesd őket haza otthonukba,párjaik közelébe.Szükség ne legyen veszteség,s az élet ne legyen halál."  

"Életemnek fénye,reményemnek záloga vagy te nekem kedvesem.Gyermekeiddel az egyetlenek,akik éltetnek ezen a földön.Elmondani,leírni sem lehet amit most érzek.Ha a tenger lenne a tinta ,s e partnak fái a toll,akkor sem tudnám szavakba önteni a fájdalmat és a hiányt,amit távolléteteket jelent.Ezért inkább csendben fohászkodom a mindenható Allahhoz,hogy egészségben találjon rövid válaszlevelem.Én drága szerelmes asszonyom,igyekszem vissza hozzád,mindennél nagyobb örömmel és szeretettel."

"Magányosságom trónusa! Jólétem,szerelmem,holdfényem! Én legőszintébb barátom,bizalmasom,életem szerelme,szívem uralkodója! Legszebbek legszebbike! Tavaszom,boldogság arcú szerelmem,nappalom,drágaságom. Nevető rózsalevelem,virágom,édesem,egyetlenem,aki nem szomorít el ezen a világon. Én Isztambulom,karavánom,Anatóliám földje,Bagdadom,koraszánom! Gyönyörű hajú hölgyem,ívelt szemöldökű szerelmem,huncut szemű szeretőm! Mindig is dicsőíteni foglak. Én a meggyötört szívű szerelmes,akinek tele van a szeme könnyekkel...és mégis boldog vagyok!" 

"Hogy ha szerelmes vagy,éld meg a magányát is... Hogy ha úrnak teremtettél,éld meg a szolgaságot.. Lásd a szépet akár az elmúlás orcáján is.. Lásd a csúfot akár a rózsának aranyló szirmain.. Légy a tündér,légy a szerelemnek bolondja,hogy annak lángjában lelked testet öltsön. Ej Muhibbi miért tűröd,hogy a szűzi ajkak édes csókja megbabonázzon? Miért az élet tavaszával hencegsz,mikor az örökké tartó télbe tartasz.."