102.rész visszaemlékezései
2014.12.07. 14:19, lilianah
Sziasztok! Biztosan mindenkinek tetszettek a 102.rész visszaemlékezései. Én imádtam őket. Rengetegszer visszanéztem. Főként Ibrahim és Szulejmán találkozása fogott meg. Már régóta próbáltam elképzelni a szereplők megismerkedését. Feltöltöttem Máidevrán és Ibrahim visszaemlékezéseit. Máidevránban csalódtam, mivel még a tragikus esetekben is a lehetőségeket kereste. Ibrahim jelenete nagyon megható volt.
GÖRGESS LE A DOBOZBAN!
"A zene vitt tehát erre az ismeretlen útra,mert asszonyom elajándékozott engem ennek a gazdag ifjúnak. Aki, mint az hamar kiderült egy herceg volt. A padisah,Szelim szultán Hán fia,Szulejmán. Manisa szandzsákbégje. Kísérőivel éppen vadászaton voltak,így keveredtek a birtokra.
- Szulejmán: ' Ibrahim. Miért nem mellettem jössz? '
- Ibrahim: 'Hercegem, az nem tisztem. '
- Szulejmán: 'Szóval megtudtad, hogy herceg vagyok. Vannak éppen elegek akik mögöttem járnak. A te dolgod, hogy minden lépésemnek árnyéka légy.'
Én pedig követtem parancsát, egymás mellett tértünk haza a Manisai palotába, ahol aztán hosszú időn át vendégeskedhettem. Az évek során egyre és egyre közelebb kerültem a herceghez. Megismertem őt. Amiből barátság született."
GÖRGESS LE A DOBOZBAN!
Mahidevran visszaemlékezése: 'Emlékszem a napra amikor érkezett a parancs magától a szultán nagyasszonytól. Készüljek a fia fogadására, mert hamarosan visszatér a vadászatról. Mondta. Azonnal mámoros érzés fogott el. Imáimba temetkezve képzeltem el legelső találkozásunkat. Ahogy végigmegyek az aranyúton egészen lakrészéig: hófehér ruhában, vágyaim tüzében. Majd kinyílik a boldogságnak ajtaja, s én átlépek küszöbén. Oly boldogság,mily egy életen át elkísér. '
- Máhidevrán: ' Méltóságos hercegem. '
- Szulejmán: ' Mi a neved? '
- Máhidevrán: ' Máhidevránnak hívnak.'
- Szulejmán: Szépségedhez méltó név ez. Igéző akár tekinteted és minden porcikád.
Azon az estén addigi életem legnagyobb álma vált valóra. Eljuthattam a mennynek országába itt a földön.